Beérett a hamvas, kék mahónia! Illatban és ízben vad harmónia; lekvárt főzök belőle, ahogyan hajdanán tanította nékem a vajákos Mamám, minden más gyümölcsöt ezzel keverve meg...
Kamrapolcon álldogált a furcsa egyveleg: bodzás alma, körtedzsem, s a "rumba boleró", az őszibarck, rumosmeggy, aromás zöld dió...
Az üst alatt a fahasáb már illatozva ég... mély berlini kékre vált a júliusi ég. Hozd csak ki a kendőt, meg ne fázz, szívem... A dzsemmel együtt az ég színét is néked elteszem!
