Cím: Változatok egy témára
Szerző: trendo - Kajuk Gyula
(12-05-2010 @ 12:05 pm)
:
Vendég a téli kertben
(egy)
Hullott almát kapar az őz
a szemcsés hó alól
barna szeme rajtam időz.
Egy szökelléssel távozik,
üres a kert megint
himbálózik a cserje ága…
az őznek búcsút int.
Én maradok csak és a pad
két öreg bútordarab;
űzött őzem a túloldalon
új almába harap.
Gyere vissza, várlak én!
- suttognám az őznek…
fejemben mint a muslicák
rímek kergetőznek.
(kettő)
A nyár halkan elment,
mint aki itt se volt;
s lám, már a bús ősz is
messzire kóborolt.
Kijöttem a kertbe
egy halk búcsúszóra,
mint öreg tanár
az osztálytalálkozóra.
Porcukor hóval van behintve
az elrozsdált levelek halma,
szanaszét gurulva illatoz
a fagypuhította golden alma,
közöttük finnyás őz válogat,
s patájával néha toppant,
mikor a szomszéd kertben
a roppant diófa törzsére
kíváncsi harkály koppant.
Aztán unottan odébbáll,
nem zörren lépte nyomán
már a sündúlta avar,
ülök padomon, hideget se érzek,
már csak a csönd, a csönd zavar.
(126 szó a szövegben) (912 olvasás) 
estelente: (12-05-2010 @ 05:11 pm) Szép és pontos hangulatú két változat, bár a téma csak ideiglenes. Őznek is, almafának is, csendnek is. Üdv! estelente
Teru: (12-05-2010 @ 05:40 pm) És a tavaszra van itt valami remény? Szebb az az alma virág korában...Különben nem a versed kirtizálom, az elsőrendű mint mindig, csak ezt a borongó témát.
Szeretettel Teru
Attila61: (12-06-2010 @ 04:51 pm) Szép ez Tanár Úr! Így is meg úgy is! Baráti Jobbom! Attila!
felix: (12-06-2010 @ 06:17 pm) A kedves vendég érkezéséhez azért szükséges az a vendégváró csönd is (na meg az almákkal terített asztal). Tanári változatok, nem válogatnék közöttük (mint az a suta). Gratulálok!
Szeretettel: félix
piroman: (12-06-2010 @ 11:09 am) Tisztelem Tesó, ahogyan egy megfigyelt jelenetet szépen kibontol, hogy az új dimenziókat, új tartalmakat kapjon. Gratulálok mindkét változathoz!
a_leb: (12-06-2010 @ 11:53 am) Mindkét változat remek. Borongós, visszavárós hangulatát mindkettő mély színekkel, a történet belső megélésével festi meg, és ott a sóhaj, a nagy lélek mindkét versben. Egy a téma, de két dimenzió ez, mintha ugyanazt a történetet két ember élné meg, és tárná elénk. Nagyon tetszett.
aLéb
aranytk: (12-09-2010 @ 11:46 pm) Bámulatos... Elringatott, megvigasztalt, melegséggel töltött el ez a békesség.
|
