Cím: Ízlésszindróma Szerző: trendo - Kajuk Gyula (01-25-2011 @ 08:33 am)
:
Már nem hiányoznak a mérges, vad szeszek, ízorgiák, fűszeres húsokkal. Lassanként galambszelíd leszek, csendes, lemondó gesztusokkal. A csípős paprika se kell már, a cayenne-i bors, dijoni mustár, lassanként oly szelíd leszek.
Nem hiányzik a régi nők illata, a kéjt idéző fülledt éjszaka, a sűrű füst, amelyben elveszek. Már későre jár, ha este tíz van; a tányéromon csak tejbegríz van, poharamban ásványvíz pezseg.
Tán még Joplin hangja is zavarna, Santana gitárja felbosszantana. Már csak Jacquelin du Pré-t hallgatok, amint korongról Elgart játszik nekem, a dallamok s a versek elszállnak a szélben, velük száll a régi szerelem.
Majd jönnek langy esők és zsendül a fű megint, és visszaidéz a szent Tavasz sok mámort, kéjt és régi kínt? Addigra én már, ki tudja hol leszek? Tán elpárolgok, mint a vad szeszek.
(123 szó a szövegben) (959 olvasás)
Velina: (01-25-2011 @ 04:18 pm) nagyon tetszik
pirospipacs: (01-25-2011 @ 05:14 pm) Kedves Trendo!
Dehogyisnemhiányzik... csak másként. Csak már elmúlt, de azért még szép lenne! Szeretem a verseidet, mert őszinte, emberi hangja van, és mindig úgy "mondod el" mintha csak beszélgetnénk. Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel: pipacs :)
Attila61: (01-25-2011 @ 08:54 am) Kedves Trendo! Nagyon jó és szép. Szinte minden hangulati eleme ismert és kellemes dallamban átélhető. Jövök még olvasni! Jobbom Attila!:)))))
Eroica: (01-25-2011 @ 09:10 am) Dalszöveggel válaszolok- ami elmúlt nem jön vissza soha már....... de szép vers ez, trendolino!
a_leb: (01-25-2011 @ 11:10 am) Kiváló vers ez. Emlékszik, elfogad, és idéz, a kétségeit azonban nem véglegesíti, persze okkal, hoszen azok az ízek élénkek még, élnek, be vallja a vers maga is, hiába legyint rá a zárósorokkal.
Ötleteid, játékaid a szavakkal magukkal ragadtak, élmény a sorokat úgy olvasni, hogy várom a következő meglepetést, a következő jól ismert név vagy fogalom sajátos, trendo-s szerkezetbe foglalt prezentációját. ...és jön, visz magával, a rímek átlendítenek a gondolati váltásokon, képek, hanok, ízek kavarognak, illatok illannak. Nagyon nagy élmény a versed, de ezt mintha már... :-)))
aLéb
haaszi: (01-26-2011 @ 05:33 pm) Szép vers, rezignáltság ide vagy oda. Még a hangulata is tetszik, szomorkás vállrándítása ellenére...
Anna1955: (01-26-2011 @ 08:05 pm) Úgy tűnik Gyulám, az idő halad...Én minden reggel rájövök ha a tükörbe nézek...:))) Szeretettel olvastalak: Anna :)))
Teru: (01-26-2011 @ 11:19 pm) Kedves Gyula, mennyi mindenről lemondunk ugye? Ha akarunk ha nem. Sajnos a test parancsol. Nyalogatom a szám szélét még sok ilyen versre, ma végre megérkezett a kötet:-))))
Puszi
Teru
|