:
A szitakötő derelyémre szállt.
Táplálkozni, vagy csak megpihenni?
Pille tésztán hártyás szárny remeg,
a történet egyszerűen ennyi.
Íme, a múlékonyság, duplán bemutatva!
Éva mosolyog, félrenézve, lopva…
szemével villámat kíséri, miközben
tűnődve tétovázok ott...
sejti: azért húzom a szót,
nyújtom a pillanatot,
hogy a szépségben kárt ne tegyek.
Tudja, persze, másként viselkednék,
ha méhek jönnének, vagy legyek...
Ennyi történt ma desszertünk fölött,
tragédia volt ez a javából…
Kihűlt a derelye, már nem is ízlett,
darazsak jöttek belakni gujavából.
(90 szó a szövegben) (861 olvasás)
trendo: (10-16-2011 @ 06:20 pm)
Köszönöm, Fiúk, a méltatást! Úgy érzem, már elég öreg vagyok ahhoz, hogy ne kelljen senki ízléséhez, elvárásához alkalmazkodnom, azt írok, amit akarok. Már az utókortól sem várok semmit. De a tisztességes, emberi szó, dicséret mindenkinek jólesik. És illik visszaküldeni a liftet :)
szilfer: (10-16-2011 @ 10:07 am)
Remekül megragadtad a lírai pillanatot, amit a kihűlt derelye valós ténye sem rombolt szét. Szép versed nagyon tetszett, Üdv, Feri:)
a_leb: (10-16-2011 @ 11:33 am)
Remek történetté, tanulsággá fordított vers, élesek a képek, erővel, tisztán jönnek a gesztusok, érzetek. Nagyon tetszett.
aLéb
Attila61: (10-17-2011 @ 10:49 am)
Kedves trendo! Aki képes a természet szépségéért lemondani a finom falatatokról, az nem csak remek költő mint Te, de nemesebb lelkű EMBER is!!!Jó vers! Baráti jobbom! Attila!
piroman: (10-18-2011 @ 01:45 pm)
És jó ez így, a múló alkalom remek ábrázolása. Gratulálok, Tesó!
