sárgásfehér a füst
néha nagyot szól
hangosan pöffen
szabad levegőre
ha végre kiér
kupacba kotort
nyirkos falevél
őszi takaró
halotti szemfödél
végig a soron
kínlódó tüzek
ágak sírdogálnak
esdeklő szüzek
és boszorkányok
a máglyán a levelek
(Hova tűntek
a régi mágiák?)
ködös álmok
füstbe fúlva
ég és föld közt
honnan vadlibaék
rekedt hangja szól
torkomban elpukkan
egy füstbuborék