Örökül, Geisz László emlékére
Fehér viasz gyertyád csonkig leégett, fájdalom, szenvedés, rövid lett léted. A jeges február bánatba fulladt, új versed után szem hiába kutat.
Türelemmel vitted súlyos kereszted, lélektáblára vésték örök neved. Nem sír a hegedű, művésze halott, a dallam miénk, mit örökül hagyott.
|
|