s pihenésre soha nincs idő délután.
A naplementét is csak nézi bután,
észre sem veszi… fejében bankjegyek,
mint játék automatában a kerekek
kattognak, csak nyerni, nyerni kell!
földbe döngölték rohanó hétköznapok.
Stressz sokkolta, állandó feszültség,
éberen találta s rázuhant az éjfél.
Remegő kézzel egy ital után nyúlt
s kábultan, álomtalan álomba hullt…
Mígnem utolérte, s bosszút állt a múlt….
Feje fájt, szúrt a háta, szorított mellkasa.
Mentő vitte szirénázva… De már nem haza.
Fehér falak, sziszegő gépek, égető fájdalom…
Már tudta, minden eddigi küzdelme eltékozolt,
mellékes, ahhoz képest, miért most harcol
Lyza1: (01-15-2009 @ 04:53 pm)
Drága Zsuzsi!...Megrázóan tárod elénk az élet pillanatnyi voltát!...Igen soha nem tudni, mikor kerül ránk a sor!...Nagyon valós és jó írás!...Gratulálok!...Ölellek: Lyza
szavathna: (01-15-2009 @ 05:54 am)
Kedves Zsuzsa!
Mennyire igaz a versed, és talán örökké az marad...
szucsistvan: (01-15-2009 @ 06:37 am)
nagyon jókat írsz
naiva: (01-15-2009 @ 08:46 pm)
Köszönöm szavathna-Anna!:) Igen, szerintem is érvényes lesz a vers tartalma még egy jó darabig ebben a rohanó életünkben.
naiva: (01-15-2009 @ 08:50 pm)
Köszönöm kedves István, örülök, hogy tetszik, és hogy hűséges olvasóm vagy!:)
naiva: (01-15-2009 @ 09:04 pm)
Szemi:))) De örülök Neked!:) Ha Te írod, biztos lehet benne valami...:) Puszi
naiva: (01-15-2009 @ 09:07 pm)
Igen Léna!:) Ezért kell ÉLNI az életet, nemcsak elrohanni mellette, mert sosem tudhatjuk meddig tart... Jobban kellene értékelnünk. Köszönöm!:)
naiva: (01-15-2009 @ 09:10 pm)
Kapitány, megnyugtathatlak: nem minden ember érzéketlen! Sőt sokszor aki annak látszik, sem az:) Én féltem az embereket... és amit írtam, ezt lárom sajnos nagyon sokszor magam körül. Az utolsó mondatodat nem egészen értem:((( Puszi és köszönöm soraidat!:)
naiva: (01-15-2009 @ 09:11 pm)
Köszönöm Lyzám!) Te pedig nagyon érzékenyen megértetted miről is akartam írni! Puszi!:)
szemilla: (01-15-2009 @ 09:13 am)
húúú! ez remek, Zsuzsi!
winner: (01-15-2009 @ 09:15 pm)
Zsuzsi! Sok ilyen verset írj. Várom őket.
Nefelejccss: (01-15-2009 @ 10:51 pm)
Zsuzsikám! Nem semmi élet(?)képet írtál, nem semmi módon:)) Mosoly-jel, de a téma nagyon is komoly, nagyon sok igazságot leírtál nagyon jól megfogalmazva.
Puszi: Nefi
lena1: (01-15-2009 @ 10:56 am)
Milyen igaz sorok, drága Zsuzsi! Az élet olyan értékes, csak az a baj, hogy amikor rájövünk erre, már a vége felé járunk. Szeretettel ölellek.Lena
naiva: (01-15-2009 @ 11:57 pm)
Igyekezni fogok Laci!:) Puszi!
Captnemo: (01-15-2009 @ 12:24 pm)
Ez is olyan vers, aminél arra gondoltam, hogy jó ez. Mármint az, hogy azért nem minden ember érzéketlen. Szóval ENNEK örülök. Amiről írsz.. az meg nem kérdi az én örömöm, bánatom.
piroman: (01-16-2009 @ 09:06 am)
Hm. Ez nagyon igaz. Grat.: piro
Captnemo: (01-16-2009 @ 09:30 am)
Ha nem érted, hát elmondom: Azzal kezdtem, hogy jó a vers. Hogy írtál róla. De amiről szól... Az nem jó, de nem tudom befolyásolni, nem tudok rajta változtatni. Mint ahogyan az se tud rajtam. Nem kérdi örülök-e neki, szomorú vagyok-e miatta. Csak van. A helyzet. Remélem, sikerült elmondanom így, bővebben mostmár érthetően!:)
Anna1955: (01-16-2009 @ 10:21 pm)
Bizony, ez maga az élet...Nagyon jól látod a dolgokat Zsuzsika...:))))
naiva: (01-16-2009 @ 12:04 am)
Köszönöm nefi! Szeretem nézni az embereket, amint az utcán sietnek: feszült arcok, máshol járó gondolatok, fáradt tekintetek, közöny...és sorolhatnám. Számtalanszor elgondolkodom ezen... szeretnék megálljt parancsolni és a szépre felhívni a figyelmet....De rohan a tömeg...és nem tudhatjuk mikor, kiben készülődik a baj... Lassítani kellene!:) Köszönöm soraidat puszillak!:)
janos51: (01-17-2009 @ 03:55 pm)
Igazad van, mindenki többre vágyik, nem létszükségeti dolgok ezek, amit a média is turbóz. Persze a határ ? ki tudja hol áll. A Hajszolt élet ára: mentő, s korai halál.
Jó érzékeltetted ezeket. Üdv.János
naiva: (01-17-2009 @ 08:12 pm)
Köszönöm János!:) Valóban vannak, kik nem létszükségleti dolgok miatt harcolnak, de sokan a mindennapi megélhetés miatt aggódnak és hajszolják túl magukat. Nem könnyű világban élünk!:) Puszi
naiva: (01-17-2009 @ 12:41 am)
Köszönöm Piro! Sajnos szerintem is nagyon....
naiva: (01-17-2009 @ 12:43 am)
Kapitány-Laci!:))) KB. erre gondoltam, de azért biztos, ami biztos visszakérdeztem:)) Köszönöm, hogy visszanéztél!:)
naiva: (01-17-2009 @ 12:47 am)
Drága Anna, hát bizony ez is egy élet...Túlhajszoltak vagyunk...De én azért bízom benne, hogy vagyunk páran, akik nem megyünk el közönyös arccal egy gyönyörűen vöröslő naplemente mellett!:) Köszönöm, hogy itt jártál, puszi!:)
zafir: (01-18-2009 @ 02:36 am)
Drága Zsuzsi!
Sok igazságot fogalmaztál meg remek versedben! Kórház közeli lakásunkban bizony képtelenül sokat csóváljuk a fejünket, hogy már megint, már megint vijjognak a mentők...
Nem kellene így lennie, de sajnos...
Ölellek: Ria
alamina: (01-18-2009 @ 09:44 am)
Mennyire igaz! Talán tényleg ezek a legértelmetlenebb dolgok, amiért tényleg kár meghalni. Szépen összefoglaltad és jól írtad meg. Ildi
LEKA: (01-18-2009 @ 11:15 pm)
Az élet árnyas oldala - kifeszítve - láthatóan - érhetően. A meglátásod jó, csak a helyzet nem.
naiva: (01-18-2009 @ 12:04 pm)
Kedves Ria, nem kellene bizony így lennie... de nézz körül: mennyi stressz-terhelte ember szaladgál feszülten körülöttünk ( köztük sokszor mi is!) Én patikában dolgozom, elkeserítő dolgokkal szembesülök bizony ott is.... Köszönöm soraid, puszillak!
naiva: (01-18-2009 @ 12:05 pm)
Köszönöm Ildi... Értelmetlen, de sajnos ez a tendencia...Sajnálom és féltem magunkat, mert a stressz a legnagyobb ellenségünk... Puszi!:)
naiva: (01-19-2009 @ 10:29 pm)
Köszönöm Évi...sajnos így van!
pumibu: (02-10-2009 @ 05:31 pm)
Tudod, a pénz nem boldogít, csak amit megveszünk rajta. De egy csomó dolog van amitől az ember boldog lehet, pénztől függetlenül. Csak sokan nem tudják ezt. De te tudod, hála, és még vagyunk néhányan. Jó vers, elgondolkodtat.