Kibontott hajjal sosem láttam…

Kibontott hajjal őt sosem láttam.
Reggelente félálomban, az ágyban,
dunnám alól bűvölten figyeltem,
tágra nyílt, szelíd gyermek-szemekkel
hogy fonja hosszú, ősz haját….

A kályhából lassan bújt elő a meleg.
Korán kelt, befűtött, hogy mire felkelek
ne fázzak, ha takaróm alól kimerészkedek.
Majd az ágyam szélére ült egyenes derékkal,
s fonni kezdte hosszú, ősz haját…

Fürgén járt dolgos, reumától bütykös ujja,
szemem szinte követni sem tudta.
Vajon a gondolata merre, kihez szállt,
míg összeállt szigorú varkoccsá
ritkuló hófehér haja…

Szoros fonatát kis kontyba fogta,
majd kendőjével is eltakarta
kész frizuráját…Minden hajnalban…
Fenn az Égben tán szabadon hordja
felhőkkel libbenő ősz haját…

….a nagymamám