Csöndben, összekuporodva várom, hogy fény terítse be a szobát. Már órák óta semmi mozgás. Mindenki aluszik.
Léptek hallatszanak, mozdulok a hang irányába. Ujjongva ugrálni kezdek, visítok örömömben! Felébredtek!
- Jó reggelt, Malacka! Éhes vagy? Tessék, itt a finom reggelid. Mindjárt kapsz friss vizet is - szól hozzám házigazdám és egy marék füvet ad nekem. Boldogan habzsolni kezdem. Édes nedve simogatja gyomrom, majd jóllakottan elterülök puha ágyamon.
Néhány pillanatra elfelejtem, hogy rab vagyok, s hogy az is maradok...
fényesi: (02-04-2010 @ 08:42 pm)
Egészen meg vagyok lepve!
Igazán, de jó ez nekem!
Na, lassan magamhoz térek!
Pedig én már jó ideje nem csodálkozom semmin, és ezt Te nagyon jól tudod!
Csókolom a kezed!
Ölellek
János
ender: (02-04-2010 @ 08:47 pm)
A meglepetés nálam is ott volt. Még egyszer elolvastam, hogy világos legyen xD Milyen lehet egy malacnak? Sosem gondolnék bele, inkább nem.
üdv:
ender
Teru: (02-04-2010 @ 09:10 pm)
Drága katinkám, megy ám Neked a próza is! Még sosem olvastam Tőled:-) Csak malackázzál, az ötlet remek!
ölellek
Teru
a_leb: (02-04-2010 @ 10:45 pm)
Nagyon tetszett, Kati, az empátia egyébként is fontos tulajdonság, de így megírni.. nagyon jó!
aLéb
Anna1955: (02-04-2010 @ 10:47 pm)
Remek Katika... Elhitetted velem, hogy így gondolkodnak...:))))) Ölellek: Anna :)))
Lacoba: (02-05-2010 @ 03:59 pm)
Sokszor gondolok én is bele, és élem meg a párhuzamot is, melyet a te írásodnál is érzek Katika.
aranytk: (02-05-2010 @ 09:14 pm)
Én most itt irulok-pirulok, nem számítottam arra, hogy meglepődsz, János :) Szóval... kb 4-5 éve írtam ezt a szösszenetet. Az akkoriban köztünk élő kedves háziállatunk, tisztességes nevén Newton Dzsubakka (becenevén Mucus)lelkébe próbáltam egy kicsit belebújni. Mivel a gyerekek kedvence volt, én is beletörődtem a panellakásban történő mini-háziállat tartás örömeibe és kellemetlenségeibe. Természetesen az almozás mindig az én reszortom volt :) De sosem felejtem, milyen édes volt, amikor jóllakottan elterült a "forgács matracos" kuckójában. Van még néhány szösszenet akkoriból, majd időnként előhozakodok valamelyikkel. Csak módjával, nehogy kiábránduljatok nagyon. Köszönöm szépen a dícséretet! Ölellek :)
aranytk: (02-05-2010 @ 09:29 pm)
Kedves Ender, lehet, hogy ők sem gondolkodnak, de azért engem elgondolkodtat, milyen különös ez a világ, ahogy meg van teremtve. Ki tudja, hogy valójában mire volna szüksége egy apró kis háziállatnak, azon túl, hogy kap enni, inni és friss almot maga alá... talán mégsem elegendő egy pár négyzetcentiméteres helyen megvárni az utolsó lélegzet pillanatát... Köszönöm a figyelmed, örülök jöttödnek! Szeretettel: Kati
aranytk: (02-05-2010 @ 09:33 pm)
Drága Terum, mint ahogy fentebb említettem, ez egy nagyon régi kis írásom, csak egy helyen található meg a neten, és mostmár itt :) Csak gondoltam egyet, kíváncsi voltam mit szóltok hozzá. Örülök, igazán örülök, hogy tetszett :) Ölellek, Nővérkém :)
aranytk: (02-05-2010 @ 09:36 pm)
Béla, én biztos vagyok benne, hogy itt mindannyiunkban meg van ez a képesség! Ez csak egy kis szösszenet volt. De köszönöm a kedves szavad, igazán jól esett. És ölellek :)
aranytk: (02-05-2010 @ 09:39 pm)
Drága Anna! Én is elhittem, innen indult ki az egész :))) Aztán meg ki tudja :))) De az a drága kis jószág még mindig eszünkbe jut, nagyon szerettük! Három színe volt, fekete, fehér és vörös. És olyan kis édi buci feje :) Köszönöm, hogy itt jártál, örültem Neked, nagyon! Ölellek :)
aranytk: (02-05-2010 @ 09:43 pm)
Drága Éva, szerintem egyáltalán nem gondolod túl... vagy ha igen, akkor én is. A rabság testi és lelki viszonylatban is megviseli az embert. Az állatot is - szerintem. Jó, hogy egy kicsit tovább gondolkodtál. Ezt is szerettem volna elérni, tulajdonképpen. Köszönöm!!! Ölellek :)
aranytk: (02-05-2010 @ 09:45 pm)
Drága Lenácska, a rabság magánnyal, a magány szomorúsággal párosul. Talán nem véletlen, hogy pont most, télen jutott eszembe ennek az írásnak az előkeresése. Nem tudom, biztosan rá vagyunk kattanva a szürke hangulatra - de kitartás! Jön még tavaszos vers is! Puszillak!
aranytk: (02-05-2010 @ 09:47 pm)
Kedves Lacoba, megtisztelő, hogy itt látom a neved a sorok alatt. Köszönöm! Az itt hagyott szavaidon nem is csodálkozom. Azt hiszem én is ilyennek ismerlek... Köszönöm jöttöd!
prince60: (02-05-2010 @ 09:59 pm)
Remek ez az írásod és az ötlet..., nos az egyszerűen zseniális. ((Zoli
LEKA: (02-05-2010 @ 12:20 am)
Más szemszögből...talán....
de ha kellően belegondolok, nem is kell nagyon a malacra asszociálnom...mert ugye, ha mindennel megetetenek, attól még nem tehetem azt amit szeretnék:))) VAgy túl bonyolítottam? Ölellek: Éva
lena1: (02-05-2010 @ 12:38 am)
Drága Katika!
Én ebből a szemszögből is fájó magányosságot érzek soraidban. Azt hiszem a tél nem tesz jót nekünk.Szeretettel olvastalak és szeretettel ölellek!
Eprecske: (02-06-2010 @ 08:48 pm)
nagyon jó :)) még ilyet :)) Ölellek Mártus
aranytk: (02-07-2010 @ 12:05 am)
Köszönöm, Zoli, igazán örülök, hogy tetszett :)
aranytk: (02-07-2010 @ 12:06 am)
Mártus, nagyon örülök, hogy itt jártál! Köszönöm szépen a figyelmed! Ölellek :)
agnes: (02-08-2010 @ 01:41 pm)
Nahát! Ez nagyon jó írás, és meglepett. szeretettwel ölellek
aranytk: (02-08-2010 @ 06:12 pm)
Örülök, hogy tetszett, kedves Ágnes :))
