Nyakig a sárban. Meddig süllyedek?
Kezek nyúlnak felém... kezek... kezek.
Segítség..., vagy hogy mélybe lökjenek?
Kezek... kezek: áldók, vagy támadók?
Öklüket rázzák ha rosszak, ha jók,
ha dolgosak... ha semmire valók.
Zúgó tömeg, ó jaj: Feszítsd meg őt...
Köpd le a múltat, törd szét a jövőt,
taposd a gyengét, a már sűllyedőt...
*
Villám hasít az éjbe. Ébredek.
Nincsenek öklök, sem szelíd kezek,
de mégis félek, s téged féltelek.