haaszi: (01-07-2012 @ 07:27 pm)

Ó, de szépen átélted, Pipacskám... Valahol egy... két... sok ember felsír manapság...a világ fájdalmát magunkra kéne venni...! Ezt versben meg is tehetjük...

vorosliliom: (01-07-2012 @ 08:32 pm)

Itt is sír egy ember, Pipacs Drága... olyan megható, és annyira igaz...ilyen keserű napokat élünk, és míg személyesen nem érint minket, fogalmunk sincs, mekkora borzalom ez. Mintha az ember lelke veszne oda. :( Tudom, elég csak néznem magam körül. Nagyon szép, szívszorító, és igaz versedhez gratulálok! Ölellek: Dana

sodrelap: (01-07-2012 @ 09:31 pm)

Torokszorító versed meghatott... Szeretettel: Pali és ugye emlékszel:"...bizony a hatalom egyetlenegy dolgot nem nélkülözhet: a szakértelmet, a tudást, mert e híján olyan, mint az életlen balta, összezúz, ahelyett, hogy egyengetne…" (e.p.a.)

_zizike_: (01-07-2012 @ 11:27 pm)

Hatalmas empátiával írott versed minden szavát, sorát mélyen átéreztem Pipacs. Aki pedig így utcára kerül, azt az érzést senkinek nem kívánom. Gratulálok a versedhez sok-sok szeretettel :) ölellek: izike

a_leb: (01-08-2012 @ 03:33 pm)

Kegyetlenül hatásos a versed, talán azért is, mert a vers ritmusában és a belső tartalmában a szelíd disszonancia meseszerűvé teszi, ugyanakkor tudjuk, hiszen látjuk, éljük, ez a valóság, a kemény rideg reál... Szép a versed, választékosan, remek szóhasználattal hoztad a hangulatot. Tetszett. aLéb

pirospipacs: (01-08-2012 @ 03:45 pm)

Csak szeretnék meseszerűen élni, aLéb, de a riged valóság rám zuhan. Úgy éltem át, tehetetlenül. Megint nagyon örültem részletes elemzésednek, mely a komoly szakmai alapokon túl, beleérző olvasóé is egyben. Ölellek: pipacs

Summer: (01-08-2012 @ 05:32 pm)

Nagyon szívbemarkoló a versed, lehet tényleg csak sírni kéne, de csodák igenis léteznek. Én nemcsak hiszem, hanem tudom, hogy LÉTEZNEK! Ölelésem. Zsu

Attila61: (01-08-2012 @ 07:39 pm)

Kedves Pipacs! Mi sírunk, miközben mások nevetnek. Van aki még abból is hasznot tud húzni, hogy tönkreteszi az országot, mert ugye most ő a "soros"! Szeretettel olvastalak! Attila

Grigo: (01-08-2012 @ 07:47 pm)

Ez nagyon szívfacsaró vers kedves Pipacs! Sajnos nagyon igaz is... Gratulálok szeretettel : Zoltán

pirospipacs: (01-08-2012 @ 07:53 pm)

Ó, Zsu, ez maga az élet... csodák csak a mesékben, és a filmeken vannak. :( pipacs

pirospipacs: (01-08-2012 @ 07:57 pm)

Sajnos sokan kihasználják, a "soros" által nyújtotta lehetőséget. Pedig hogy hirdették, a család és az EMBER az érték... Ölellek: pipacs

pirospipacs: (01-08-2012 @ 07:58 pm)

Annyira igaz, kedves Zoltán, hogy egészen közelről éltem meg, már sokadjára. :( Köszönettel ölellek: pipacs

Malan: (01-08-2012 @ 09:09 pm)

Nagyon erős érzelmek, sőt, indulatok feszülnek a versedben. Én biztos vagyok benne, hogy hagyni kéne kitörni. Megkönnyebbülés (persze, nem megoldás), de oldódás... És az igazi mélypont megélése után "kegyelmi állapot" jön, valóságos újjászületés. (Nem tudom miért, ez amolyan "világ rendje" dolog). Megkönnyebbülést, jó megoldást kívánok Neked! Üdvözöllek: András

Malan: (01-08-2012 @ 09:17 pm)

Jaj, ezt még hozzá: A mélypontot és az utána következő "kegyelmi állapotot", újjászületést az ember személyes sorsára értettem, arról írtam!!! És nem az országunk állapotáról, az más tészta.... Üdv: András

naiva: (01-08-2012 @ 09:56 am)

Sokan sírnak ebben az országban pipacsom... Ki a kilátástalanságtól, ki empátiából. Átérezhető a versed, és valóban annyira kevés a szó: "Sajnálom", ahhoz képest,. amit érzünk, ha egy barát, munkatárs élete megbicsaklik... Egyre többen vannak... Ölellek: Zsuzsi

hzsike: (01-08-2012 @ 10:53 am)

Pipacskám! Szomorú vers a "véres" valóságról, nagyon szépen megírva. Pali "sajátvers idézete" itt tökéletesen megállja a helyét, mást már nem is fűznék hozzá. Nagy szerettel olvastalak:Zsike

pirospipacs: (01-08-2012 @ 11:55 am)

Átéltem Irénke, immár harmadszor is, egészen közelről. Sajnos. Ölellek: pipacs

pirospipacs: (01-08-2012 @ 11:57 am)

Csak nézed, és nem tudsz mit tenni, drága Dana. Egy ilyen esetben semmi nincs, ami elég lenne. Emberi sorsok omlanak össze a szemünk előtt. Ölellek: pipacs

pirospipacs: (01-08-2012 @ 11:59 am)

Emlékszem bizony ahogyan írtad, Pali. Az a borzasztó, hogy akik idesodonak bennünket, azok vakok és süketek. S ki tudja még, hova jutunk, és hányan? Ölellek: pipacs

pirospipacs: (01-08-2012 @ 12:01 pm)

Mennyi bűnös szabadon szaladgál, Izike, és hány ártatlan kerül létbizonytalanságba. Az ember ordítani tudna, de ugyan ki hallaná meg? Ölellek: pipacs

pirospipacs: (01-08-2012 @ 12:04 pm)

Sajnos, idejutottunk, Zsuzsi. Kérdés, meddig szabad ezt tűrnünk? Az élet értelmét, és még az éhbért is elveszítik sokan. Köszönönettel ölellek: pipacs :)

pirospipacs: (01-08-2012 @ 12:06 pm)

Bizony, Zsike, ez a "véres" valóság, egészen közelről. S mindez csak azért, hogy a gazdagok még gazdagabbak lehessenek. :( Ölellek: pipacs

lena1: (01-09-2012 @ 03:41 pm)

Mélyérzelmű versed megkönnyeztem drága Pipacs! Ölellek nagyon Lena

Eroica: (01-09-2012 @ 04:11 pm)

Még a legrosszabban is meg kell/ene látnunk a jót, kedves Pipacs! Még a háború harcosaiban is volt remény, ne adjuk fel, inkább fogjunk össze - de mi... jaj, nem szeretek politizálni! --A versed jóóóóó!

pirospipacs: (01-09-2012 @ 04:39 pm)

Tudod, kedves András, én nagyon csendes ember vagyok, de tudtam volna ordítani. Igen, néha ki kell, hogy törjön az emberből... Látni, ahogy összeomlanak emberek, miközben segíteni nem tudsz, nem egyszerű. Köszönettel ölellek: pipacs

pirospipacs: (01-09-2012 @ 04:41 pm)

Ja, a lelki mélypontról fel lehet állni, vajon az anyagi mélypontról is fel tudnak? Értettelek, András. :)

pirospipacs: (01-09-2012 @ 04:42 pm)

Léna, drága, manapság olyasmiket kell megélnünk, amit sosem akartunk látni... Ölellek: pipacs

pirospipacs: (01-09-2012 @ 04:46 pm)

Erika, a politika legyűrűzik az életünkbe, akár akarjuk, akár nem. Én meg azt nem szeretem, amikor a vállamon sírnak emberek, és azt zokogják, mi lesz a kislányommal... Ölellek: pipacs

toni1: (01-09-2012 @ 05:34 pm)

Kedves Pipacs! Egy régi, 1997-ben történteket jutatott eszembe a versed. Pontossan ez történt meg velem is. Egy svájci akarta a munkahelyemet, de a tudása hozzá semmi volt, de pefektül beszélte a "svitcerdücsot" , Hónapokig reggeltöl estig "rajtam" volt, mig egy délután egy kórházban lévő ismerősöm látogatása alkalmával, egyszerüen egy sírógörccsel összeestem. Ma az elejére azt mondanák, hogy Mobbing, az eredményre pedig, hogy Born Aut. Akkor azonban, csak egy egyszerő idegösszeröppanásnak nevezték. Több hónapot munkaképtelen voltam, újra kellett tanulnom írni olvasni beszélni, inni, enni, menni, egyszóval mindent, és amikor újra elkezdtem dolgozni, még aznap délután felmondtak. 55 éves voltam, hat hónapig nem kaptam munkát. Egy keserves, de szépen megírt vers. Üdv Tóni

szilfer: (01-09-2012 @ 06:32 pm)

Hár amikor a szociális érzékenység a lírai lélek megtermékenyítő erejével párosul, akkor ilyen csodák születnek, mint a versed, Pipacskám! Remekedhez gratulálok! Szeretettel, Feri:))

pirospipacs: (01-09-2012 @ 07:38 pm)

Köszönöm, kedves Tóni, hogy megosztottad velem, életednek egyik szomorú történését. Tudod, én még vagyok, de nagyon fájnak, Akik már nincsenek ott a megszokott helyen, naponta. Ölellek: pipacs

pirospipacs: (01-09-2012 @ 07:39 pm)

Most nem bántam volna, Ferikém, ha ezt nem kellett volna megírnom. Hiába, az élet sara mindig szül valamit... Ölellek: pipacs

Anna1955: (01-09-2012 @ 09:36 pm)

Már mindent elmondtak, én "csak" csodállak...:)))) Szeretettel ölellek: Anna

Velina: (01-09-2012 @ 10:17 pm)

nagyon jó vers, erős érzelemmel telt

pirospipacs: (01-10-2012 @ 11:06 am)

Drága, Anna, végtelenül megtisztelsz. Köszönettel ölellek, pipacs

pirospipacs: (01-10-2012 @ 11:07 am)

Kedves, Vel, örülök, ha így érezted. Ölellek: pipacs