Fullextra.hu

Mint éhgyomorra mézízû konyak,
mely mohón oltja elmém torz tüzét,
úgy lelkem kincstárát feszíti szét
a bennem csorgó bronzszín alkonyat.

Holdfényben fürdõ, éjtollú vigasz,
ezüst örvénybe tévedt nyitnikék,
tavaszt igézõ, kékálmú pihék
égboltra szórt reménye színigaz.

A látszat leple száll fel legelébb,
aranyló ködön szántó vágyfogat,
már száguld, csillag-sors-fátylakra lép.

Skarláttól égõ lázrózsát hozat,
virrasztó értelem testébe tép,
majd elmerül, miként a kárhozat.