A TÁNCOSNŐ

Rebben a láng, libben a fátyol
a Táncosnő álomszép mosolyától
ájul a Férfinép,
amint a csoda színrelép

Földöntúli piruett,
gyönyörű mozdulat,
időtlen szépsége rabul ejt
egyetlen perc alatt -


Lágy futam lelkem húrjain – súgja,
Te nem ismersz engem, Te nem szeretsz
csak testemet, mint a többi férfi,
jobb, ha elfeledsz!


Szememre sötét borul,
kialszik a fény –
vajon ki lehet
ezen álombeli lény?


Rebben a láng, libben a fátyol,
eltűnt a lány,
de szelíd mosolyától
Szívem fájdalmasan, lángbetűktől sérült -

***

Betűk? Hiszen nevét sem tudom –
de érzem, többé nem láthatom.

***

Annyira távol már az idő
Mikor megláttam Őt,
s a könyörtelen homokszemek
csak mérik, mérik az időt -


Sérült szív meggyógyul - szűnik a bánatom
de érzem, hogy egy magányos hajnalon
iszonyú erővel tör rám
a Múltba zárt fájdalom.


S felhasad a szív - lángbetűk –
gyönyörű név otthona,
nem tudom, mi volt a Név
de - talán - Andrea?

2006

M