Sziget
Volt-e már úgy, hogy lakatlan
Szigetet álmodtál magadban?
Érezted ugye, hogy lehetett
Valahol lakatlan szigeted?
Volt-e már úgy, hogy egyedül
Hullámok habja, ha hegedül,
Ott lennél szívesen, s szívedben
Szeretet dobogna csendesen?
Páradús lombok közt egyedül
Tücsöknek hangjára szenderül,
Álmod ha nem zavar fergeteg,
Embernek álcázott zord sereg.
Szigeted szigete, óceán
Rabja lesz örökké, nem is vár,
Más ott csak kék és zöld vízvarázs,
Hamuban pislákló tűzparázs.
Sziklákon, homokon napsütés,
Éjszaka lassan a hold süt, és
Nincs ott csak te és az álmodás,
Te és még valaki, valaki más.
|
|