Augusztus végén
Augusztus végén újra várom azt,
mint beteg az ágyon, télen a tavaszt,
mint anyák várják, ölelni katonáik
s meleg vacsoránál hallgatni sokáig,
hogy az erdők szélén hozzon a vonat.
A síppal már üzensz, látom mozdonyodat,
bent felállsz, mosolyogsz éppen,
csendben áll a világ, te jössz elébem.
S a síneken, mik akkor összeérnek
mellettem állsz, majd mesélsz, s mesélek,
de mint a föld, ha érzi a harmatot
neveli rétjét, s csak hallgat ott
a képzelet, a szavak mögötti csend alatt
az ébren ébredés váratlanul rád szakad.
S elindul a világ, mint elszállt madarad
messzi suhogása, csak a csend marad.
|
|