Helyzetem megoldhatatlan,
kimerült elemként
dobjatok el végre,
magam nem tudom,
azt sem hogy miért.

Pusztítom magamét
fortyogó magmaként,
pressziós, mániás e katlan.
Illene, jól tudom,
azt nem, hogy miért.

Volt lelkem, most lakatlan
test mi így beszél,
holt lettem, érzetem
elvarrott szegély,
szalagot érnék bármiér'.

Lélegeztetni mesterségesen
ne akarj, fordulj el,
ne kérdezz és ne felelj,
mintha már nem lehetne,
nézz magadba csendesen.

Helyzetem megoldhatatlan,
ne is hajolj felém,
darabot kapsz majd darabért.
Nem tudom eldobni magam,
azt sem hogy miért.