:
Tombol ma a nap, izzó kaviccsá gyalul,
Távolba révedek, látni vélem arcod,
Megrajzolnám, fémbe készítenék karcot,
De a kép hullámzik, ing bizonytalanul.
Dolgozom, de csupán cikornyás cirkalom
Mi papírra kerül, már kezem is remeg,
Amit látok, csupán könnyben úszó szemed,
S egyre gyűlik lenn a gyűrött papírhalom,
Kitépett lapoktól könnyűl a rajzfüzet.
Szeretném szépséged márványba szoborni,
Szellemed szikráit szívós szélbe szórni,
Abból lobbantani életadó tüzet,
Ám rámtelepedett a nap, így csak ülök,
Hunyorgó szemekkel távolba révülök.
(83 szó a szövegben) (941 olvasás)