Sebesen fut a büszke hajó,
Nem érzi, hol lenni volna jó,
Feszül a kar, száz kaland, mi vár –
Távolból zeng egy spanyolgitár.

Ha látod őt, a hideg kiráz:
Scylla s Charybdis között cikáz,
Kacsintgat rá igéző szirén,
De csak előre evez a vén,

Evezője a vízbe merül,
Kikötéskor a vízbe leül,
S mikor a napja sötétbe fut,
S bezárulnak a táborkapuk,

Elszorul szíve, én úgy hiszem,
És hazaindul, sóhajt, hiszen
Hol Pénelopém tűzcsókja vár,
Csakis ott vagyok én a király.