:
Érzékeny vonalak, megannyi vázlat,
Rebbenő sóhajok, puha sejtelem.
Emlékek? Álmok? Ábrándok? De nem:
Viviszekció! Nincs más magyarázat.
És apró rajzokban egy egész élet;
Aligszoknyás kislány, masni a copfban –
Már rég érett asszony. Boncasztalon van;
Lüktető élő fa, lehántott kéreg.
Nem csak mi volt, de mi lehetett volna!
Árnyak, fény és élet, nem száraz adat,
Simogató szellő a tarkón megmarad –
Bátran feltár mindent, mélyre hatolva.
Hogy végére járjon, arra nincs remény.
S gyűlik sok értékes, széprajzú bélyeg,
Szemkáprázva nézi, ki belemélyed;
Iniciálékból egy nagy lányregény.
(86 szó a szövegben) (864 olvasás)
