Dalok 5.

Szenvedésem szép bölcsője,
Szép síremlék, nyughelyem,
Szép város, válnom kell tőle, -
Isten veled, édesem.

Isten veled, te szent küszöb,
Mit kedvesem tapodott,
Isten veled, szent hely, hol őt
Szemem megpillanthatott.

Ne láttalak volna soha,
Szívem szép királynője,
Akkor sosem történt volna,
Hogy beteg legyek tőle.

Nem akartam szíved törni,
Kedves, sosem kértelek,
Csak csendes életet élni
Vágytam, hol úr szellemed.

Mégis messze űzöl innen,
Szád keserű szót rebeg;
Őrület győz ép eszemen,
Szívem sebzett és beteg.

Minden tagom élettelen,
Vonszolom vándorbotom,
Míg lehajtom fáradt fejem
Távol, hűs sírban, tudom.