Heinrich Heine: Dalok könyve
Freskó szonettek Christian S.-nek
V.
Csendes és mélabús téli esteken
Csendülnek bennem rég elhangzott dalok,
És gyűrött arcomon forró könny csorog,
És friss vért permetez régi szívsebem.
Ismét, mintegy varázstükörben lesem
Kedvesem, sminkasztalánál, mi dolog?
Vörös fűzőben ül ott, rám mosolyog,
Áldott körében merengek csendesen.
Most hirtelen felugrik, haja lebben,
Levágja fürtjeiből a legszebbet,
S átnyújtja – öröm kelt bennem keservet!
Mefiszto keserítette meg kedvem;
Hajszálakból erős kötelet fonva
Csak azon tart rabként már évek óta.
|
|