Heinrich Heine: Dalok könyve
Freskó szonettek Christian S.-nek
IX.
Sírni szeretnék, de mégsem tudok;
Szeretnék lebegni fenn a magasban,
De nem megy; biztos a földhöz ragadtam,
Undok féreghad sziszeg, kanyarog.
Szeretném hirdetni a szép napot.
Éltető szerelmem tűzforró katlan,
Csak annak élnék én már szakadatlan,
S nem megy, beteg szívem léket kapott.
Összetört szívemből, lám, útra kelnek
Forró vérpatakok, és arcom sápad,
Szememben a homály egyre nagyobb.
És titkon vizslatom, merre is vagyok.
Ködutazás után, hol néma árnyak
Fehér karjukkal szeretőn ölelnek.
Ezzel a Dalok könyve első ciklusának (Ifjúkori keservek) végére értem, a továbbiakban a második ciklus (Lírai közjáték) versei következnek.
|
|