Heinrich Heine: Dalok könyve
Lírai közjáték 10.
Lótuszvirág félve néz
Tűzpompájú napot,
Fejét lehajtva várja
Az éjt, róla álmodik ott.
A hold, ki szeretője,
Lágy fénnyel ébreszti, int,
S ő bizalommal, nyílt, jámbor
Virágarccal feltekint.
Virul, izzik, világít,
Bután bámul magasba;
Illatozik, zokog és reszket,
Szeret s fáj, elhagyatva.
|
|