Heinrich Heine: Dalok könyve
Lírai közjáték 10.


Lótuszvirág félve néz
Tűzpompájú napot,
Fejét lehajtva várja
Az éjt, róla álmodik ott.

A hold, ki szeretője,
Lágy fénnyel ébreszti, int,
S ő bizalommal, nyílt, jámbor
Virágarccal feltekint.

Virul, izzik, világít,
Bután bámul magasba;
Illatozik, zokog és reszket,
Szeret s fáj, elhagyatva.




Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=15105