Cím: Éjjeli ábránd
Szerző: matyasbela - Mátyás Béla
(05-01-2013 @ 05:47 pm)
:
Száll képzetem örömében
messze röppen innen,
elrobog egy édes asszony
fehér kebelébe.
Behatol az álmaiba
titkos tolvajmódra,
hogy bánatom s örömömet
a tudtára adja.
Bánatos a lelkem nékem,
hisz mit várok nem jön,
bánatommal egybeolvad
sikerem s örömöm.
Örvendj velem álmaidban
édes, kicsi szentem,
mert a nehéz munka után
jutalmat is nyertem.
Nem volt hiába a küzdés,
a sok bánatos nap,
bánat enyhítése képpen
sikeres volt e nap.
Úgy ér valamit ez,
hogyha Te is örvendsz,
hogyha velem vagy és szeretsz,
s talán meg is értesz.
Késő éj van, sötét minden,
biztos, alszol csendben,
álmaidban érezd meg, hogy
nálad vagyok lesben.
Belopózok kis szobádba,
ágyad szélén ülök,
álmaidat lopni jöttem, s
mindjárt el is tűnök.
Észrevétlen átkarollak,
megölellek csendben,
legyen enyém ez az álom
teljes egészében.
Marosvásárhely, 1971.Ápr.11
Mátyás Béla
(512 szó a szövegben) (721 olvasás) 
|
