Szeptemberi tavasz
Úgy adta Isten ősidőkben,
hogy legyen rend a természetben:
évszakok változzanak rendben,
és ne legyen tavasz az őszben.
E törvényt követi földi létünk,
és nem haragszunk, hogy megöregszünk,
s éltünk végén nem bölcsőbe,
de koporsóban megyünk a földbe.
Így záródik le földi létünk,
de tudjuk: tovább él a lelkünk,
s bármily hitetlenek legyünk,
vigyáz reánk jó Istenünk.
Nálunk Szeptember közepe
iskolai év kezdete,
amikor a sok fiatal
tudományt szerezni akar.
Szeptemberben készül a természet,
hogy megint egy évnek vessen véget,
megsárgulnak leveli a fáknak,
ami egyik jele az elmúlásnak.
De más az idei Szeptember,
amin csodálkozik tán minden ember:
kis udvaromban a tátika nyílik,
és előszobámban az eper virágzik.
Én, aki szeretem a szép Magyar nótát,
s Májusban letépnék minden orgonát,
ezt a szöveget miként írjam át,
amikor nyílni látom az orgonát és a gesztenye virágát.
Az időjárásunk komor volt ez évben:
hol forró nap sütött, hol felhő volt az égen.
A napok hősége zivatarba csapott,
mi meg imádkozva néztük az ablakot.
De bármilyen volt ez az évünk,
felzendül mégis énekünk:
Csak az Úrnak nagy kegyelme,
hogy még nincsen végünk!
Irta Mátyás Béla
Brassó.2014.Szept.15
|
|