Elmélkedés
Egyesek azt mondják: mi régi, elavult,
őket nem érdekli semmi, ami már elmúlt.
Azt vallják, hogy ami fontos,az csak a jövő,
mert, hát mindaz, ami elmúlt, vissza sohase jő.
Persze, fontos a jövő, s azt mindig kell várni,
mindenkinek fontos a jövőbe látni,
de, mi ezelőtt volt, azt sohase feledd,
ne feledd el soha hős elődeinket.
Bármilyen kényelmes, gyönyörű életed,
sohase feledd, hogy Nekik köszönheted.
Mindaz, mit mi tettünk, az tán egy nagy semmi,
ahhoz viszonyítva, mit Ők tudtak tenni.
Hol élne hazánknak sok mindenféléje,
ha nem jön be Árpád a Kárpát-medencébe?
Kit csúfolt volna ki Trianon ereje,
ha nincsen az Isten tűrő Magyar népe.
Kötelessége, hát mindenik embernek,
átadni múltunkat az új nemzedéknek,
hisz, Magyar voltunkért nincs szégyellnivalónk,
s akik kritizálnak, nézzék honnan valók.
Használjunk egy régi verset, címe: A reményhez,
melynek minden sora szól az emberekhez:
"Ábrándozás az élet megrontója,
mely kancsalul festett egekbe néz".
Visszapillantva hát nyolcszáznegyvenkilencre:
emlékezzünk Hazánk régi Hőseire.
Rájuk emlékezve megyünk most Aradra,
kérve Istenünktől Békét Poraikra.
Irta Mátyás Béla
Brassó.2014.Szept.28
|
|