Viccelődjünk, de ne sértsünk
Sokszor viccelődünk, jópofáskodunk,
nem véve észre, hogy fájdalmat okozunk.
Nem vesszük észre, hogy mások zokognak,
nekünk a fő ,hogy jót tettünk magunknak.
Azt hisszük, hogy viccünk mindenkinek jó,
s nem vesszük észre ,hogy fájdalmat okozó.
Nem vesszük észre azt, ami másnak fáj.
mi csak viccelünk, utána jöhet homály.
Sokszor mondjuk: "én nem így akartam",
sajnos, én mindezeket tán másképpen gondoltam,
de, már megtörtént, s mi egyet legyintünk,
s nem törődünk azzal, hogy valakit megsértünk.
Igy történt ez, nem oly régen (láttam a TV-ben,
köszönték a Magyar nőket a TV2-ben:
"Add ide a didit, az anyád Úristenit",
s várta azután is az Úr segítségit.
Ezért jó hát, meggondolni vicceink témáját,
hogy azok ne sértsék senkinek kivoltát.
Szórakoztassák az embert, teremtve jókedvet,
mindennapi gondok helyett, komoly életkedvet.
Vicceljünk hát, jókedvünkben, igaz barátságban,
megmaradva mindnyájan a jókedv határiban.
Vicceinkkel ne okozzunk senkinek fájdalmat,
s ezután is dicsérhessük fennszóval az Urat.
Irta Mátyás Béla
Brassó.2014.Nov.5.
|
|