Sajnálat Farkas Dénes barátomnak
Ülök a szobámban, faragva csontokban,
ezen Új esztendő Január havában.
Bejön feleségem, kedves mosolyával,
Farkas Dénes könyvét behozván magával.
A szemem felvillan, múltra emlékezem,
mikor kántor voltam, s Dénest megismertem.
Nem sok olyan ember volt az életemben,
kit alig ismerve, oly nagyra becsültem.
Tősgyökeres Magyar ember, ráadásul Székely,
ki, mint fenyő a Hargitán, megáll egyenesen.
Mióta ismerem, első pillanattól,
talán Csaba hozta a magas csillagokból.
Ismeretlen ismerősöm lányod, a Boglárka,
aki Pesten, TV ernyőn a népét szolgálja.
a gyökere Székely, erdélyi, s nem szégyelli népét,
amely régen, most s jövőben kiáll az övéért.
BR>
A könyved bemutatóján,
nem tudtam részt venni,
de baráti szeretetem,
így tudom pótolni.
Élted Istennek szentelted, az Ő ügyét védted,
s Magyar voltod, mint jó Székely, mindig
úgy végezted.
Erdélyt is, mint annak népét, csak nagyra becsülted,
s Téged is, mint minden Székelyt :
ÁLDJON MEG AZ ISTEN.
Brassó.2016.Jan.31
|
|