Győr és Lipót
Hosszú vonatozás után,
Győrben vonatról leszállván,
borultunk egymás nyakába,
még sok szép évet kívánva.
Szeptembernek tizes napja,
Gyöngyvér lányom szülinapja,
mikor Isten fényes napja,
Győrben reánk felvirrada.
Gyors reggeli után mentünk a parkolóba,
hol belebotlottunk régi barátinkba:
ott várt már ránk az Erika meg az ő Laci barátja,
kikkel együtt elindultunk fürödni Lipótra.
Szemeim elé idéztem azt a sok-sok szépet,
mely alkotja azon a részen a szigetközi képet.
Újra éltem át sok érzést, mit már elfeledtem,
miket első ottjártamkor szívemben éreztem.
Ha nem lányomékkal megyek e gyönyörű útra,
egyedül tán el sem jutok sohase Lipótra.
Elváltozott és kiépült ez a szép fürdőhely,
mind a világ minden részén, a sok-sok Magyar hely.
Oda minden tiszta Magyar emelt fővel megyen,
hiszen minden fűszál Magyar ott, azon a helyen.
Mindezt csak az érzi, aki oda megyen,
aki otthon érzi magát minden Magyar helyen.
Gyönyörű volt a mai nap minden pillanatja,
amely minden Magyar ember szívét által hatja.
Ebédeltünk finom halat, süllőt a javából,
amit a halász fogott ki a Magyar tavakból.
Az úton hazáig végig,
egészen szép vidék széplik,
hisz a vidéket uralja
a Mosoni Duna folyója.
Végre, Győrbe beérkezve,
érkeztünk utunk végére,
s barátainktól búcsút véve,
bementünk egy nagy dinnyésbe.
E szép nap hát véget ére,
és emlék marad sok évre:
hogy Gyöngyvér lányom meg Csilla,
ezen napon felvidíta.
Hogy e napot megérhettük,
és megint együtt lehettünk,
örvendve jó egészségnek,
hálát adunk Istenünknek.
|
|