Védem emlékeimet
Az évek nem telnek, repülnek,
s a valóra nem váltott álmok sűrűsödnek,
hisz, mire fejszédet a farönkbe vágod,
már reszketni fog inad és nadrágod.
Hisz, ifjú korában sokat akar a szarka,
csak sajnos, nem bír sokat a farka,
melynek a billegés sokszor hátráltatója,
és nem teheti azt, mit kíván a mozgatója.
Az évek telnek, s te csak öregszel,
szülők, rokonok sírjához már csak néha mész el,
de emlékeid már egyre fogynak,
s kik kövessék, egyre csappannak.
Amíg még teheted, ne próbálj odázni,
de próbálj minden Magyar szívet álmából felrázni,
mert, ha csak böffensz, és mindjárt tovább mész,
minden, ami Magyar, szép lassan odavész.
Példa erre Erdély, ami nagyon sajnos:
soknak fehér kenyér helyett, puliszka a fontos,
sokan el is mennek, jobb létet keresve,
mert idehaza már nincs semmi szerencse.
De minden rendes ember az övét megvédi,
és ősi emlékeit ezért tovább viszi:
az új generációt mindig megtanítja:
Mindenre, ami a miénk: A Dicső Magyar múltra!
Irta Mátyás Béla
Brassó.2017.Jún.2.
|
|