A napok már rövidek, a fény kifakult. Sápadozó töredékben szór rád bágyadt Sugarat, hajdani melege csak a múlt Emlékeiben jelenül és még csak vágyad Sem ösztökél, hogy vágyj valamire.
Lépteid a száraz avarban - számolod, És arra gondolsz, ki már nem számol Veled. Régi mosolyából él mosolyod, És már csak az ösztökél, hogy máról, Maradjon még holnapra is - napod.
