:
Bizakodás...
Még erős férfikorban döngeti mellét a nyár,
de már leérett a barack, mélybe zöldül a fű,
levél sárgul a fán... néha tétován lelendül
a széllel, ami már gyakrabban fodroz vizet
s felhőbe boronálja az eddig azúrkék eget.
Nyár öröme még pezsdíti élted, jobb napok
kevese kerül eléd, de az ősz már közeleg...
s benne az örömet rontó gondolat megered.
Az idő, a kor - halad s a változás mindenkit
magával ragad, de a remény, bizakodás, hit,
a szép nyarak ígérete .... változatlan marad.
(71 szó a szövegben) (866 olvasás)