Furcsa érzés
Furcsa érzés . . .
Tudod? ... valahogy - olyan furcsán érzem magam.
Nem vagyok sem rosszkedvü, se jó, de nem hallom
Úgy fütyülni a rigót, mint ezelött. Fülemben a dallam
Nem visszhangzik... és a reggelek, nem balzsamosak.
Tudom, a világ nem változott meg. Aki más lett, az
Én vagyok. Valami elromlott, belül. Ezért lett az ég
Szürke, bokrok, fák levele veszti zsengezöld színét,
A napsugár fakultan kúszik, falakon árnyék henyél.
Tudod? ...valahogy - érzem, visszatérnének lassan
A színek, a rigó fütyülne, mint hajdan, és hallanám
Dallama echóját vissza, amint trillázva fújja dalát...
Ragyogna az ég, mert sütne a nap! A házak falát
Nem takarná árnyék és friss-harsogóba szökkenne
A zöld, vidámnak tünne újra a világ!...ha megesne
Kegyetlen szíved - rajtam! Nyújtanád kezed felém,
És kéz-a-kézben mennénk - újra!... a Napsugár elé.
|
|