Bucsu nelkul es utana.

Agya mellett allt, fogta kezet.
Ez utolso erintes alatt hagyta a let
El, foldi porhuvelyet, lelke tavolba eredt,
Szeme bagyadtan igerte, viszem emlekedet.

Bucsu, nem volt! Nincsenek erre szavak!
Kerdezni?..hiaba valo, felelet rejtve marad.
Igy rendelte a Sors!..vigasztalahatod - magad,
De belnyugodni?..soha nem termo akarat.

Veszteni elte felet, napfenyes jobbikat,
Arnyekbujkalas, annak, aki hartramarad,
Mig a meszibe terthez odaer, kiben az emlek,
Lelkeben, meg mindig, benne arat.

Igy gordul, a nap...mely utana marad.