Tarka Szivárvány
(Mese a szép télről - Neked)
Pompázó millió színéből csent egy darabot
Pajkos Apóka: Tél, huncut mosolyát fehér
szakálla rejtette jól! Mitől iszákja oly nehéz,
hópelyhektől teli mélyébe rejtette, de zsákja
olyan öreg volt, mint ő maga s lyukak rajta.
Így esett! Egy mohó pehelyke, jaj bekapta
a csillogó-villogó szivárványszín csipetet...
Télapóka lukas zsákjából ide, orrod hegye
piszéjére szállt, kicsi Zsuzsi zsupsz! rögtön
le is puszilom róla!.. az enyém lett! Gyöngy
kacajod vele jött!... de ne pityeregj!... Száll
oda még más milliónyi! Télapó nevet már
újra huncutul. Pszt!... meg ne hallja más.
Képzeld! Szivárványszínben csillog majd
minden hópehely, ezen a télen! Jókedvét
orrocskádra szállt cseppnyi pehely szívét
hódította vén, fehérszakállas Télapónak!...
Ezért! Jön vidám kacagás, hóember, répa
orrú, szeme szén! Csilingelő csengő kacaj,
mind - mind ránk vár! Ugye szép, mesés?
Zsuzsónak ilyen lesz, sok-sok hóval a tél!
Szép téli mesének, itt van szépen a VÉGE!
