Körülöttem millió, tarkán pompázó lepkesereg:
Színek... színek csodája, mely lelkemben remeg.
 
Emlékeim, távoli múlt... színese máig sem fakult.

Bölcsöm ringatta anyám - arany sugár maradt -
Gyermekkorom szivárvány pasztellszín kréta,
Eszmélésem akvarell ecsetelte, éltem acélosra
Váltotta szín, küzdelem-kohó, rőtvörös lángja
Űzött távolba,..hol ámítás hamis színe várt...

Lelkemben a színek, reményeim újraélednek!
 
Jelenem remegő szinezése...
Talán - jóra fordúlt sorsom!? - kérdi szavam.
Zsengezöld színben ébredö fény, szépsége kél,
Távoli Kedvesem  barna szeme csillog elém,
Üzenetét, Arany Napsugárral küldte  - felém,
Melengetve dobban, szívemben pirosúl a vér.
 
Távoli múltamról, vágyó jelenemről álmodozom
Néktek köszönhetem, ezt kedves, tarka színek.