A mélybe némult távoli világ ez.
Felszakadó dallam üvölti fülembe.
Kedvesem, vaj'h élsz e.. halsz e ?
S te messze vagy. Hangod elér e ?
S szívemben Napsugár fényeként
Ragyogsz még mindig..
  Válaszként csak a szél küldi
  Lelkemet dermesztő  sorait

  '' Mikor láthatlak újra, nem tudom már,
     Ki biztos voltál, súlyos mint a zsoltár,
     S mint a fény és oly szép mint árnyék,
     S kihez vakon, némán is eltalálnék,
     Most bujdokolsz a tájban és szememre
     Belülről lebbensz, így vetít az elme;
     Valóság voltál , álom lettél újra,
     Kamaszkorom kútjába  visszahullva ''

Gyötrődik testem, lelkem... fehér már
Tavaszom, éltető Napsugaram Te voltál.
Újuló  tavaszom lenne csodás
Szavaid álmaim netovábbja a vágy..
Örökre veled...
Jaj - csak a szél süvöltése  ne lenne
Szomorú válaszom. Reményem csak Te 
Egyedül .. szomorkodni ne hagyj Kedves!
Reményem hamarosan meggyógyulsz...
Szívemből ez fakad.. tiszta szívemből
Feléd áramló vágyam  e levél

Örökre Veled..