KOCSMADAL
           (Szűcs István)

Falunk legszélén ott a kocsma,
amelyet sűrűn látogat
szerény személyem, úgy naponta,
mivelhogy ott jól elmulat.

Jó sört csapol a korsót töltve 
a pult mögött szép Ildikó,
és csábítóan ring a keble.
Szomjas vándornak ez való!

Amint a hordót ütve csapra
rövid szoknyája felcsúszik,
a lényeget alig takarva,
a férfilélek ottveszik!

Aprót kuncogva néz reájuk,
amint kocsányon ül szemük.
Arcukra írva legszebb álmuk:
Bár ott lehetne most kezük!

Bizony nincs jobb, lelkemre mondom,
e kis kocsma nekem való.
Elszáll a széllel  minden gondom,
hol jó sört mér szép Ildikó!

              (2010-02-25)