A régi fotón, ahogy állsz komolyan,

                                                 hosszú hajaddal a kisbaba mellett,

                                                 ruhád szövetén átsejlik a melled,

                                                 mint két kerek alma egy ágon olyan...

 

                                                 Ettől az a perc valahogy közel lett,

                                                 úgy mintha csak újra születne fiam,

                                                 az örök otthonlét, vagy vár a folyam,

                                                 mert énnekem akkor dönteni kellett:

 

                                                 Elég-e naponta látni a párod,

                                                 vagy az, ha te róla csak álmodozol

                                                 mindaddig, amíg az útadat járod,

 

                                                 és őneki bánatot így okozol?

                                                 A válaszom az, hogy jobb, ha kivárod,

                                                 míg eljön a nyugdíj és szánakozol.