Testvérek télen
Néhány puha hópihe szálldos,
s míg nézzük az ablakon át,
így szól, hogy az égen a táltos
most rázza a tollkoronát.
Egy párna az angyalok ágyán,
nyilván odafenn kiszakadt.
Büszkén magyarázza a bátyám,
mert ő sose mond igazat.
Már csillog a hó a kabátján,
tüstént jön a téli manó.
Ezt mind kitalálja a bátyám,
s még tart a mesélnivaló.
Mért nyitja ki folyton a száját,
szédíti el így rokonát?
Szállj, szállj, puha hópihe, szállj hát!
Csak nézzük az ablakon át!
|
|