Buszmegálló (dalszöveg)
Buszt vár velem, rég ismerem,
mindketten ott állunk.
Zápor zuhog, napfény ragyog,
ernyő van minálunk.
Vén jószág, de oltalmat ad,
míg eljön a nyár,
s árnyék fogad ernyőnk alatt,
ha augusztus van már.
Minden reggel várom én őt
folyton, nap mint nap,
és csókot kap,
ha siet esernyőm alatt.
Bámul ma még rám
a sok-sok ember az utcán,
később aztán
egy nap ő igent mond talán.
Történetem, attól tartok,
roppant ismerős.
Máshol is van buszmegálló,
s jó pár esernyős.
Süt a nap, a jég megolvadt,
nem kell oltalom már.
Hálás neked, vén esernyő,
lám, egy boldog pár.
Bus Stop - Hollies
https://www.youtube.com/watch?v=It75wQ0JypA
|
|