Hangod    

Hangodat kerestem tegnap éjjel,   
Mely enyém volt, szép volt és igaz!   
Elringatott édes-bús zenéje,    
Közel hozva ábrándjaimat.    

Láttatta hangod: szemed, mosolyod,   
Virág lettél, illatos, fehér,     
Öleltelek, s a részeg kábulat    
Sugallta, hogy mennyi kincsed ér.   

Szivárványba rajzoltad át magad,
Rejtőztél, de felismertelek!
Száz alakba bújhatsz, mind hiába,
Ritmizálom a lélegzésedet.

Így hallgattam hajnalig a hangod,
Pihém voltál, sárga kis Csibe,
Őriztelek óvón szép szavakban,
Elrejtve, ne lásson senki se.

………………………………………..
Az álom elszállt, napra nap ragyog,
Egy nagy sóhaj…öröm az Élet!
Hogy ocsúdom, némán kiabálom:
Óh’ mennyire szeretlek Téged!!!