A tükörben láttalak
A tükörben láttalak
Jó reggelt - mondtam a tükörnek,
A szemem csak résnyire nyílott,
Alig-fény hullt az ablakokra,
S a kávéillat konyhába hívott.
Ásítás, fogmosás, borotva,
Visszanéztem még álmos magam,
A tükörnek - gondoltál arra-
Hogy milyen sok, hány őrzött arca van?
Bejöttél, odabújtál hozzám,
Finom - mondtad- néztek "ők" ketten,
Boldogok voltunk, mosolyogtunk,
És az ajkadra csókot leheltem.
Eredj bolondos, hűl a kávéd,
Mikor, hogy többet ne lássanak,
Ölbe fel, be a nagyszobába,
Hol belátott s fényt csókolt ránk a nap.
Újra tükör, kipirosodva-
Jó reggelt! - köszöntem kedvesen.
Feléd néztem- az ajtóban álltál
Kávéval, vártad, hogy észrevegyem.
Gyere...még egy egymásra nézés,
Ölelés...milyen szépek vagyunk!
Csak "Ő" tudja, hogy feketéből,
Hogyan válik majd fehérré hajunk.
|
|