Hőségben

Hékázni kezd a nap az égen;
Vigyázz, mert égetek nagyon!
S én barnulok, miként sápadtan
Az árokba konyul a gyom.
 
Esőt remélve égre nézek,
Esőt vár, tátog a madár,
Gyufát rémlő tűzóriássá
Sárgul a rekkenő határ.
 
Mi végre vár a szél, mi végre?
Széna roskad, illat inog,
Ropogó, száraz hullás a léptem,
Mindegyik káromló szitok.
 
Falut érek, dél van felettem,
Vizet kér a mozdulatom.
Csobogás, fehér blúz, mosollyal
Csacsog, iszom, őt hallgatom.
 
Majd, mint zápor után az eresz,
Egy mesébe kezdek szépen,
S a vöröslő hűs alkonyatban,
Vadlibák húznak az égen.