Pírkadatot ecsetel a jó Isten az égre,
dalolgatva figyeli az énekes madár        
s míg vérpiros varázsvessző fest a sötétségre,
a búzának selyem haját bontja ki a nyár.

Fénye-vesztett hajnal csillag hálóingét ölti,
elfújja a gyertyáját az álmos holdvilág,
éhes baba sírdogálva édesanyját költi,
s harmatcseppben mossa arcát  a sok vadvirág.

Aranysugár csiklandozza meg hajnalka orrát,
ijedtében tüsszent egyet, majd kék arcot vág,
s bár nem számol éveket, csak néhány rövid órát,
milyen lenne mosolygása nélkül a világ?