Ó, ha még egy percre kislány lehetnék,
Könnyem csorogna, oly szívből nevetnék,
Kőrhintán repülnék az égig veled,
Túl sokáig vártam, ma már nem lehet...

Ha csak még egy percre nagylány lehetnék,
Talán elfogadnám azt, hogy szeretsz még,
S büszkén viselhetném ma is még neved,
Túl sokáig vártam, ma már nem lehet...

Ha még csak egy percre anya lehetnék,
-Ám e nevet rólam régen levették, -
Erősebben fognám félő kis kezed,
Túl sokáig vártam, ma már nem lehet...

És ha koporsódnál még ott lehetnék,
Minden illemtudó arcot levetnék,
S az enyémbe venném két hideg kezed,
Túl sokáig vártam, ma már nem lehet...

Ó, ha még egyszer ép ember lehetnék,
Rám találna tán az énektehetség,
S dalolnák a napnak, mikor rám nevet,
Ám tegnapot élni ma már nem lehet...