Hat árkot ugrott már át az én jókedvem,
Nagy ajtót nyitottam ma ki a búnak,
Keserű gondolat, barátom, nincs bennem,
Ülj ide mellém és húzzad, csak húzzad...

Jön az ősz, majd a tél, elhagyott kedvesem,
Ám engem semmi ma össze nem zúzhat,
Úgy, ahogy valaha, szép halkan, csendesen,
Ülj ide mellém és húzzad, csak húzzad...

Ne emlegess nekem ma semmi holnapot,
Látod, hogy itt senki még nem búcsúztat,
Nyittass egy új hordót, s ne hívd még a papot,
Ülj ide mellém és húzzad, csak húzzad...

Ne ilyen sírósan, ne ilyen szomorút,
Könnyáram lassan már így is elúsztat,
Ne aggódj, hajnalban lábom csak hazajut,
Ülj ide mellém és húzzad, csak húzzad...

Hat árkot ugrott már át az én jókedvem,
Betyár vagy, a szívem jól összezúztad,
Ám ha úgy éjfélkor elvesztem az eszem,
Akkor csak szomorút, s szívedből húzzad...

Kép: Budapesten a Mátyás Pincében