Cím: Gyuszika parittyázik
Szerző: Teru - Gligorics Teru
(11-27-2011 @ 11:38 pm)
:
Gyuszika repülni tanul
Gyuszika hetekig nyagatta nagyapját a parittyáért. Szegény tata hiába próbálta neki megmagyarázni hogy az mennyire veszéljes, különösen gyerek kezében, Gyuszika sehogyan sem tudta feladni az ötletet.
-De tata, én vidázni fogok, majd meglátod! Szemmi bajom szem lesz!
-Nem is azon aggódok én Gyuszika hogy bajod lesz, hanem azon, hogy ki másnak lesz baja. Tulajdonképpen mire akarsz célozgatni vele?
-A mackája, tata.
-De miért akarod a macskát bántani? Az egy hasznos állat!
-Azé, mejt találtam a padlászon ed egejet ész megette.
-De hiszen az a dolga! Az egér megrág mindent, még a hűtőbe is bemegy és megeszi a finom sajtot!
-Hí, az annát, akkoj az ette meg a szajtot! Anuci azt mondta én voltam! Akkoj az egejet lövöldözöm, tata.
-De azt sem lehet, mert az egér össze-vissza szaladgál, és mindent el fogsz találni csak azt nem.
-Hááát...akkoj a madajakat! Ők cak az égen szaladgálnak össze-vissza.
-De a madarak dalolnak, Gyuszika, és megeszik a rovarokat. A madár is hasznos állat.
-Akkoj a kutát lőjjem le?
-A kutyát sem.
-Tudod mit? Akkoj cak a falat lövöm, az nem hal meg. Nooo, tata, cinájj nekem pajittát!
A tata végül is beadta a derekát, gyönyörű parittyát faragott Gyuszikának, még a nevét is belevéste. Gyuszika ugrált örömében, szinte alig érte a lába a földet.
-Ide hallgass, kisöreg. Ezzel vigyázva kell bánni, érted? Ha valami baj lesz, mind a ketten putyút rakhatunk a hátunkra.
-Én tudom mi az a putú, tata, a Májia néni megmondta amikoj a cigánok elvittek. De én nem kötöm a hátamja, mej nem vadok cigán.
-Csak a ház falára vagy a fára lőni, érted?
-Igen. De a Lacikát megpajittázhatom?
-Isten őrizz, az anyja kikaparja a szemed! Senkit, semmit ami mozog vagy szuszog, értetted? Mert különben visszaveszem!
-Éjtettem tata, cak a házat meg a fákat.
Gyuszika felvillanyozva szaladt az udvarra kavicsokat szedni. Elejében nem ment neki a parittyázás, igencsak visszafelé sült el a puskája, de hamarosan telitalálatba kapta a nagy diófát az udvaron.
-Az annát, ha ezt látták volna az óvodában! - Ujjongott Gyuszika.
Azután meglátott egy nagy bogarat az ablak alatti eperfán. No, ezt biztos eltalálom - gondolta, és tüstént célba is vette. Puff! No, nem a bogár, hanem a nappali ablaka...
-Gyuszi! Gyuuuusziiii!!!! Hol vagy? Gyere csak ide! Ez micsoda? Tele van a nappali üvegdarabokkal, és egy hatalmas luk tátong az ablak közepén. Hol szerezted azt a parittyát?
-A tata cinálta...
-A tata? Annak a vén trotylinak is leheten több esze.
-Nem isz tjotli, cak a tata.
-Ide azt a parittyát! Ekkora gyerek már tudhatja hogy nem szabad az ablakra lőni!
-De anuci, nem isz az ablakja lőttem, hanem a bogájja! Cak elszaladt az ablak elől. Az ő hibája. Anuci, ne hajagudjál, többet szoszem lövök bogájja!
Anyuci megenyhült egy kicsit, hiszen saját kárán tanul az ember.
-No jól van, de igérd meg, ezután csak a kertben fogsz lövöldözni. És nem a madarakra, sem a szomszéd Bözsi nénire, értetted?
-Igen, anuci. - Gyuszika felsóhajtott egy nagyot boldogan, hiszen az ilyesmiért általában verés szokott járni.
-Felhívom üveges Pista bácsit gyorsan, csinálja meg az ablakot mielőtt apád hazaér. Lehet hogy ő nem lesz ilyen megértő, még úgylehet az apját is leszidja érte.
El is jött az üveges gyorsan-frissen. Gyuszika a szép, új parittya nélkül unatkozott, hát elkezdett játszani egy kis faragott katonával.
-Ejje menjél, kisz katona, itt van az ellenszég! Nem ott, te szamáj, nem látod, jepülővel jönnek! Szállj fel te is, akkoj le tudod lőni őket. - És puff, feldobta a kiskatonát a levegőbe. Szegény kiskatona pont a mennyezetre szerelt ventilátor tetejére esett.
-Báci, kéjem, levenné nekem a kiszkatonámat? Felszállt oda ni!
-Mindjárt, kisöreg, csak most nem tudom ezt az üveget elengedni mert kipottyan innen - mondta atyás hangon az üveges.
Mivelhogy négyéves, türelmes gyerek nem létezik a világon, Gyuszika sem tudott várni. Látta anyucitól hogy kell felkapcsolni a ventilátort: a villanykapcsoló mellett ott volt még egy gomb, azt kellett felkapcsolni. Igen ám, de ezidáig Gyuszika nem ért fel olyan magasra. Mégis eldöntötte, ő megpróbálja. Csodák csodájára, egyből elérte! - A hétszentit! Nőttem! - Örvendezett Gyuszika. Sőt, a kiskatona is, mert a ventilátor elkezdett forogni, ő is vele együtt. Előbb csak a szekrény üvegének repült, szerencsére nem ment át rajta, ép csak az üveg repedt meg. Onnan meg visszapattanva, egyenes bele az ujonnan berakott üvegbe...
-Gyuszika, hol vagy? - Szólt be a rakott kerti kosárral érkező anyuci.
-Itt a szobába, anuci. Tudod mit? Akkoja lettem hod eléjem a kapcolót!
-Ez igazán nagy hír, Gyuszika. De hol van az üveges Pista bácsi?
-Kiment hozni mászik üveget.
-Másik üveget? Hát még nem cserélte le a töröttet?
-De igen.
-Akkor miért kell a másik üveg?
-Mejt eltöjt az edik.
-Hogy tört el?
-A kiszkatonától, úd.
-Miféle kiskatonától?
-Hát attól amejjik feljepült a ventilátojja ész onnan nekijepült a szekjénnek ész aztán az ablaknak.
-A kiskatona?
-Igen, pedig cak a levegőbe akajtam jepültetni.
-De hát hogy került le a ventilátorról?
-Úd, hod odamentem a kapcolóhoz, megnomtam a gombot, ész jögtön jepült isz. Leütött minden ellenszéget!
-Gyuszi, tudod te hogy ez mennyibe for kerülni??? Két üveg is?...
-Ne bántsa ezt a gyereket, Kovácsné, - mondta Pista bácsi, hóna alatt egy nagy darab üveggel. - Elvégre mit ér az élet egy négyéves kisfiúnak, ha még ablaküveget sem törhet be? Ne aggódjon, csak egy üveget számolok fel.
-Köszönöm, Pista bácsi, maga nagyon megértő...
-Már hogyne lennék? Tudja azt a szép, nagy, színes üveget a templomtorony alatt? Háromszor is kiparittyáztam gyerekkoromban. Negyedszerre meg harangozás közben rugtam ki, mert kilóbálództunk rajta kötélhúzás közben. Apám büntetésből taníttatot üvegesnek...
Másnap nagyon meleg volt. Apuci izzadva jött haza a munkából, felcsapta a ventilátort ahogy belépett a lakásba. Valami furcsa zajt hallott: - No, ez is megette a kenyerét, gondolta. Odament hogy megnézze mi van a ventilátorral: hát egy kis katona forgott rajta mint a kőrhinta.
-Gyuszi, az anyád mindenti, gyere ide! Mit csináltál a ventilátorral?
-Háááát, idehúztam a széket ész felkötöttem, apuci. Akkoj nem jepül el az ablakba!
-Nem a fen.... Puff! Elszakadt a zsinór. A következó zaj már nem puff hanem recccs! Volt. Az ablaküveg...
Gyuszika nem kapott fagyit aznap, sőt vacsorát sem. Legalább is addig nem, amig a tata átjőtt a szokásos esti mesére. Az üveges Pista bácsi a szomszédja volt... Igaz, nem fagyit húzott ki a szebéből mert az elolvadt volna, hanem egy jó nagy tábla csokit. Ki is nyittata Gyuszika szemét egyből.
-Szejetlek, tata - suttogta amint álomra ragadtak aranyos kis bogár szemei.
(1042 szó a szövegben) (918 olvasás) 
|
