:
Napos oldal, meleg árnyak,
Madár dalol minden ágon,
Kinyílt bimbója a vágynak
Lágyan ringó rózsafákon.
Virágos rét, tarka dombok,
Szivárvány fon ívet rájuk,
Eltévedtek a szempontok,
S a bolondok táncát járjuk.
Rövidülnek a holnapok,
Egyre hosszabbak az árnyak,
Felébred az ész s felzokog,
Új tavaszok már nem várnak.
S a föld rázza barázdáit,
Mérget vetett rá a nomád,
Pusztító tűz szele jár itt,
S elsepri az ember nyomát.
Megsokallta már az ég is,
Lerí arcáról a kétség,
Megerőszakolják mégis,
Többet követel a népség.
Ó, te gőgös, balga ember,
Fehér szárnyad földbe ragadt,
Majd mikor már semmi sem kell,
Nézd meg, utánad mi maradt.
(107 szó a szövegben) (963 olvasás)