Rohan az ősz, mintha máris érezné a vesztét, S a láthatáron égi csikón rohan el a nyár, Elhagyva egy régi otthont, hol senki sem vár, Jaj, én fogyó napjaim már elérték az estét.
Amikor a gyenge lélek feledi szerettét, És lehangolt az élet, mint egy rossz zenetanár, Elnémul a lombok közt az énekesmadár, Ó, napjaim a nyár végén elérték az estét, S a tarka idő szőttese a feledésbe száll.
